azt mondta:
„Édesanyádnak jó ízlése volt.”
Aztán hozzátett még egy szálat.
Azok a délutánok menedékké váltak számomra.
A bolt friss föld és virágillat keverékét árasztotta. Olyan hely volt, ahol az élet tovább nőtt és nyílt, még akkor is, amikor a gyász túl nehéznek tűnt.
Nem várt érte semmit.
Egyszerűen csak adott.
Tíz évvel később visszatértem.
Addigra elköltöztem, főiskolára jártam, és felépítettem a saját életemet, de őt sosem felejtettem el.
Ezúttal az esküvőm miatt mentem vissza.
Beléptem ugyanabba a virágboltba.
A hely idősebbnek és kisebbnek tűnt. A cégér megkopott, de az
