történik.
De a nő, aki olyan ötven körül lehetett, kedves, fáradt szemekkel nézett rám, és csak ennyit mondott:
„Ha az édesanyádnak viszed, akkor vidd rendesen. Többet érdemel lopott virágnál.”
Csak bámultam rá. Nem értettem.
„Nem haragszik?”
Megrázta a fejét.
„Nem. De legközelebb a bejáraton gyere be.”
Attól a naptól minden megváltozott.
Hetente egyszer, iskola után bementem hozzá a boltba. Mindig letöröltem a cipőmet az ajtó előtt, aztán halkan elmondtam, szerintem melyik virág tetszene anyának. Néha liliomot választottam, máskor tulipánt, néha százszorszépet.
Soha nem kért pénzt.
Volt, hogy rám mosolygott, és
