Reggel, amikor az orvos kimondta a halálos ítéletünket, fájdalmas csend uralkodott a házban.
Tizenöt éven át Daviddel a szeretet erődítményét építettük.
Egyetlen mondat, amit egy fehér köpenyes idegen mondott, az egészet alapjaiban rombolta le.
– 4. stádium – ismételte meg gyengéden az orvos. – Nem tudjuk megmenteni. Csak a lehető legkényelmesebb állapotban tudjuk tartani.
David még erősebben szorította a kezem, mintha felemelne.
Az orvos halálos ítéletet szabott ki ránk.
– Meddig? – suttogtam.
„Hetek. Talán néhány hónap, ha szerencsénk van.”
***
Otthon a gyerekeink az apjukhoz ragaszkodtak, aki úgy tett, mintha minden rendben lenne.
Én is
