a középiskola elvégzése.
– Megint el fogsz késni – mondta Lucas az ajtóból, és felém nyújtotta az utazóbögrémet.
„Tudom, tudom.”
Elvettem a kávét, és megszorítottam a vállát.
Tizennyolc évesen magasabb volt nálam, de a tekintete még mindig ugyanazt a lágyságot sugározta, mint tízévesen.
– A néni hívott – tette hozzá halkan. – Jövő héten el akar jönni a születésnapi vacsorára.
Összeszorult a gyomrom.
– Igent mondtál neki?
Ez Lucas volt. Mindig megfontolt, mindig óvatos.
Ellentétben a nagynénénkkel, aki az elmúlt nyolc évet azzal töltötte, hogy mindarra emlékeztetett, ami nem vagyok.
– Úgyis eljön majd – mondtam. – Mindig eljön.
