megégett palacsintáról szóló vicc is, aminek az igazságát csak én tudtam.
Összeszorult a mellkasom.
Tizenkét év házasság. És így ér véget? Némán, digitálisan, egy képernyő mögött?
Nem sírtam. Még nem. Ehelyett valami hidegebb vett erőt rajtam: a kíváncsiság keveredett egy furcsa, remegő bátorsággal.
Létrehoztam egy hamis profilt.
Egy másik név. Egy egyszerű fotó. Semmi túl felfedő. Csak annyi, hogy észrevétlen maradjak. Remegtek az ujjaim, miközben beírtam az első üzenetet.
“SZIA.”
Kevesebb mint egy percbe telt, hogy válaszoljon.
Beszéltünk.
Eleinte minden könnyed volt. Laza. Barátságos. Ő is barátságos volt, mint mindig.
