Apám hajnali 1:30-kor hívott fel, mintha olyan problémával fordulna hozzám, amit nem tud megoldani. „Holnap vacsorázhatsz a bátyád menyasszonyának családjával” – mondta –, „de tartsd a szád.” Megkérdeztem, miért. Mielőtt válaszolhatott volna, anya élesen közbeszólt: „Az apja bíró. Ne hozz minket zavarba, mindig azt teszed.” Elmosolyodtam. „Értem.” A pohárköszöntő alatt a bíró hirtelen megállt előttem: „Helló, meglepődtem, hogy itt látom. Ki vagy te nekik?” A terem elcsendesedett.
Apám hajnali fél kettőkor hívott, mintha valami olyan problémával akarna előállni, amivel nem tudja, hogyan kezelje.
Már ébren voltam, félig a beadandókba temetkezve a
