Lenyűgöző bevezetés

Hadd meséljek arról a pitéről, amitől a nagymamám megríkatott.

Nem szomorú könnyek. Boldog könnyek. Azok, amelyek akkor törnek fel, amikor valami pontosan olyan ízű, mint egy emlék, amiről azt hitted, hogy elveszett.

Évek óta próbáltam lemásolni az almás pitéjét. Nálam volt a receptkártyája, kifakult, vajfoltokkal fröccsent. Minden utasítást követtem. És minden alkalommal a pitém… rendben volt. Sőt, jó is. De nem nagyszerű. A tészta leveles volt, de nem szétesett. A töltelék finom volt, de sosem egészen az a lekváros, áttetsző tökéletesség, amire a gyerekkori hálaadásnapokról emlékeztem.

Aztán meglátogatott