Hónapokkal az esküvőnk előtt a ruhákat hajtogattam a kanapén, miközben a vőlegényem mellettem ült és filmeket nézett. Néhány másodpercenként kitört a nevetéséből, amitől remegett a vállam. Felnéztem, és a képernyőn láttam: egy vőlegény tartja a menyasszonyát a medence szélén, a vendégek éljeneznek, a menyasszony sikoltozik, majd… egy csobbanás.
Úgy nevetett, mintha a világ legviccesebb dolga lenne.
Nem nevettem.
Addig bámultam, amíg végre észre nem vette, és le nem tette a telefonját. „Mi?” – kérdezte, még mindig mosolyogva.
– Remélem, ez soha nem történik meg – mondtam. – Ha valaha is ezt teszed velem, elmegyek.
