Nem vártam semmit az utódjától, így semmi sem lepett meg.
De másnap felhívta a fia – dühösen, zavartan, szinte sikoltozva.
Miközben az egyik régi dobozban kutatott, amit anyja hagyott hátra, talált egy levelet.
Nem neki volt címezve.
Nekem címezték.
Ebben a könyvben megköszönte nekem, hogy türelmes és gyengéd voltam vele a leggyengébb pillanataiban.
Elmagyarázta nekem, hogy nem változtathatja meg a végrendeletét anélkül, hogy további problémákat ne okozna, de azt akarta mondani, hogy amit adtam neki, többet ér, mint bármi, amit örökül hagyhatott volna.
Azt írta, hogy én voltam a vigasza, az
