Petrovna hangos zokogásban tört ki, teátrálisan a szívéhez kapva.
„Jóságos Isten, micsoda hálátlanság!” – kiáltotta könnyek között. „Pedig mi mindig annyira törődtünk veletek!”
– Micsoda önző nő! – mordult fel dühösen Viktor Ivanovics. – Úgy fogadtunk be, mint a saját lányunkat!
Anton idegesen hánykolódott a felesége és a szülei között, nem tudván, hogy kinek az oldalára álljon abban a pillanatban.
„Alina, talán érdemes lenne valami kompromisszumot keresned?” – motyogta könyörgően.
„Anton, válassz most! Vagy a feleséged adja nekünk ezt a lakást, vagy azonnal elválsz attól a viperától!” – csattant fel Nina Petrovna.
– Igaza van, fiam – helyeselt
